Tegnap este érdekes adathalmaz csusszant ki a gyárkapun az egyik telekom cégnél. A tolvajok természetesen azonnal túl akartak adni a cuccon, de a 41,6 eurócentes ár rekordonként egy kicsit borsos. Még akkor is, ha ott van a becsült hitelképességi mutató és besorolás, a bankszámlaszám, a számlamúlt és a szkennek azonosítója. Komplett fekete- és szürke lista, valamint ügyféladatbázis 2,4 millió adatsorral (rekord) keresi új gazdáit/gazdáját 1 millió euróért.

Bizonyára sokan hallottak már a cybersquatting és a typosquatting fogalmakról, amelyek tulajdonképpen a domain (LOL-módban: domén) nevek "illegális" regisztrációjáról és az abból származó haszon bezsebeléséről szól. Viszont szerintem kevesen hallottak a typokitting-ről, mint a fenti fogalmak ellenoldalán álló védelemről. Ezért "szájberbűnözzünk" és védekezzünk, meg gondolkodjunk egy kicsit.

A múltkor már szó volt arról, hogy mennyi dolog kiderülhet egy póker parti alatt, ha nem feltétlenül a nyerésre koncentrálunk. De mi van akkor, ha minket az emberek csak a parti erejéig érdekelnek, mert nyerni megyünk? Tegnap elugrottam egy pókerversenyre, és ismét gazdagodtam néhány tapasztalattal. Póker fél-profi közegben, ismeretlen arcokkal, idegen nyelven, vadidegen környezetben.

Túl az Óperenciás tengeren, volt egy hely. Sőt, nem is egy. De hát ez tök mindegy. Szóval túl az Óperencián volt egy hely, ahol a malacsültek a lézeres távmérőkig, a babkonzervek pedig a 81 centis tévékig értek. Mindenki ott vásárolt a Vasorrú Banyától Mekk Mesterig. Nem volt igazán választék, de a mesefigurák nem voltak különösebben válogatósak, hacsak nem az árról volt szó. Ezért aztán utóbb mindig ráfizettek.

Miután a világban egyre inkább a magamutogatás irányába tolódik el a hangsúly, igen nehéz dolgunk van, ha "észrevétlenek" akarunk maradni egy közegben. Az igazi nehézség nem is a rejtőzködésben, hanem önmagunk, vagyis egyéniségünk és hóbortjaink feladásában rejlik. Nekünk kell mérlegelnünk, hogy milyen áldozatot vagyunk képesek meghozni céljaink elérésének érdekében anélkül, hogy az akció görcsös erőlködésbe fulladna. Célunk a hasznosítható, vagyis "értékesíthető" információk kinyerése az adott közegből.

Ma belépve a blog adminjára először a statisztikára, pontosabban a keresőkifejezések statisztikájára kattantam rá. Nagyjából egy hónapja megy ez a blog, így némi konzekvenciát levonhatok, és (görbe) tükröt tarthatok az olvasók elé. Akik nem irányítottan jönnek, azok mire kattannak? Íme...

Az emberek szeretnek ködösíteni és görbe tükörként eltorzítani a valóságot. Ebben a rohanó és hazug világban - ahol az emberek illúziókat vesznek és árulnak - nem sok olyan szituáció van, amikor kivillan az emberek valódi személyisége. Az utcán ilyen helyzeteket hiába is keresnénk, viszont hamar kiismerhetünk valakit például egy pókerasztalnál, ha nem feltétlenül "nyerni megyünk".

Soha nem volt kenyerem a számítógéppel való játszadozás. Igaz, hogy párszor megszédültem és belekóstoltam egy-egy FPS, városépítő vagy hódító játékba, de az már nagyon régen volt. Nekem a számítógép elsősorban munkaeszköz. Az utóbbi időben egyre jobban éreztem, hogy a napi tizenórás információbányászat monotóniáján lazítani kellene és valami régiekhez hasonló játékban elmélyülni. Fél éve vettem egy PSP-t és szépen lassan rászoktattam magam a játékra.

A "Kőgazdagok és szépek"-ben csak álmodoztam (elmélkedtem az elme hajlíthatóságáról), pár napja pedig vendégeskedtem egy "kőgazdag" kasztba tartozó családnál. Mivel ez nem az első alkalom volt, az ismert terepen hátradőltem és bekapcsoltam az emberszondámat. Sikerült lencsevégre kapnom a "babaszoba effektus" névre keresztelt jelenséget.

Hazaérvén a Tour d'Allmagne-ról - amely felért egy intenzív német kurzussal - sok gondolat kavarog a fejemben. Ételek, italok, helyek, új szavak, arcok, és persze nevek is. A nevek közül sokat elfelejtettem, kivéve egyet. A Hel(l)mut(t/h)-ot. A név azért maradt meg sok közül, mert egy fél óra leforgása alatt három Hel(l)mut(t/h)-tal is beszéltem, de nevük még sem volt azonos. Majd megjött egy negyedik Hel(l)mut(t/h) is, akinek volt egy ötödik féle Hel(l)mut(t/h) barátja...